Hálás vagyok a Jóistennek, hogy itt Magyarországon békében élhetünk

„Éjjel felébredtem. Fél 2-kor ráírtam egy régi zenésztársamra, aki Izraelben él évek óta. Csodálatos zenész, volt konfliktusunk, és ismerősök sem vagyunk a Facebookon, de becsülöm, és van bennem iránta szeretet. Időnként ráírok, ő pedig válaszol. Tegnap is ráírtam. Érdeklődtem, hogy hogy vannak. Most Jeruzsálemben van a családjával. Gyakran tartózkodik óvóhelyen. A magyar kormány igyekszik hazamenekíteni azokat a magyarokat, akik haza szeretnének jönni. A háború kellős közepén, a lezárt légterű Iránból és Izraelből extra nehéz most ez a feladat. Együttérzek azokkal, akiknek a háború borzalmát és a konstans halálfélelmet kell átélniük, akárhol is éljenek a Földön: Jemenben, Ukrajnában, Oroszországban, Izraelben, Iránban, Kongóban, Csádban, Szudánban, Ruandában… sajnos még hosszú a sor… A volt zenésztársamnak okosat nem tudtam mondani, csak azt, hogy  gondolok rájuk, együttérzek, és imádkozom értük. Hajnali 4-ig forgolódtam, és azt suttogtam a mellettem alvó kisfiamnak, hogy hálás vagyok a Jóistennek, hogy itt Magyarországon békében élhetünk… aztán elaludtam.

Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség a jóakaratú embereknek!”

Nyitókép: Menahem Kahana / AFP